A József Attila-díjas költő új kötetének alaptémája szokatlan módon a kommandósok, különleges műveleti rendőrök, felszámolók munkájának hétköznapjai, amely korunk posztmodern, biztonsági szempontból is ingatag társadalmában egyre fontosabbá válik, és sok embert érdekel. A lírai én nézőpontja elsődlegesen, de töredékesen és csak részben kimondva egy fiatal rendőré, aki utcai járőrből különleges műveleti munkára jelentkezik, és aki, bár elvileg a törvényes rendet és az állampolgárokat védi a törvényt megszegő személyektől, a munkája során azon gondolkodik el fokozatosan, mi is teszi az embert emberré, ő maga ember-e még egyáltalán, ha már nem kérdez és nem gondolkodik, hanem csak egy bürokratikus, jogszabályok és belső szabályzatok által meghatározott, a legtöbb ember számára mégiscsak kívülről látott, felületesen értékelt világban a puszta feladatvégrehajtás, a rendőri művelet sikerének célja vezérli, amelynek során nem egy ember ellen más emberek ellen kell professzionális erőszakot alkalmaznia, akár lőfegyvert használnia. A poszthumán líra nyilván nem kerülheti meg azt a kérdést, meddig ember az ember, és hol válik végletesen és visszavonhatatlanul egy személytelenül működő, mechanikus szabályok által vezérelt társadalmi alrendszer részévé? E rövid, töredékes versek súlyát azonban nem elsősorban az adja, amit kimondanak, hanem talán éppen az, amit elhallgatnak.