Ács Margit ötrészes novellafüzére egy csöndes erdei üdülőtelep lakóiról szól, akik között van állandó lakos, akit itt vetett partra az élet, és van nyaraló vendég is, de abban közös a sorsuk, hogy itt az erdőben elviselhetőbb a magány, mert jó a levegő. A telep faházaiban alig-alig történik valami, az emberek alig ismerik egymást, de nem is igen érdekli őket a másik, a saját múltjukkal, a maguk mögött hagyott sorssal foglalkoznak inkább. Ők a befelé forduló „remeték”, akik nem puritán, lemondó emberek, aszkéták, inkább a köznapok drámái, megpróbáltatásai után csöndet keresők.