A Régi északi ösvény egy 1910-ben megjelent, részben személyes élményeken, részben néprajzi leírásokon alapuló mű, amely az ún. feketelábú indiánok életét, hitvilágát, legendáit és szertartásait mutatja be. A kötet etnográfiai dokumentum; szinte egyetlen kortárs forrás sem ad ilyen mély és közvetlen bepillantást a "fehér ember" hatásától még mentes feketelábú hagyományokba. A szerző, Walter McClintock (1870–1949) amerikai természettudós és fotós volt, aki az Egyesült Államok Erdészeti Szolgálatának expedíciójával 1886-ban Északnyugat-Montanába utazott. Itt találkozott a feketelábú indián törzzsel; később Őrült Kutya főnök fiává fogadta, és McClintock négy évet töltött a rezervátumban, rendkívül közeli kapcsolatban a törzzsel. Így nem csak külső megfigyelőként ír: személyes, mélyen emberi nézőpontból számol be a rítusokról, legendákról és a korabeli hétköznapi életről, megörökítve a törzs kulturális örökségét még mielőtt az amerikai hatás átformálta, eltörölte volna azt. Olyanokról esik szó a kötetben, mint a beavatás és törzsi élet; McClintock első találkozása a feketelábúakkal, a törzsi szokások megismerése és az adoptálási ceremónia; a mindennapi élet, napi rutin, vadászatok, étkezés, viselet, tűzrakás, sátorkészítés; szertartások és vallás, részletes beszámolók a Naptáncról, a különböző gyógyító ceremóniák, az Orvosságos Pipa Társaság rituálé; legendák és mítoszok; a gyógyerejű növények használatáról és elkészítéséről szóló tudás; társadalmi rend, nevek, státuszok, házassági szokások, és a közösség összetartó ereje. A kötet - amelynek közepén korabeli fotókat közlő képmelléklet is helyet kapott - nem csak egy utazási vagy kalandregény; egy mély antropológiai és spirituális dokumentum is, amely megörökíti a feketelábú indiánok századfordulós hitvilágát, társadalmi rendjét és kulturális hagyományait. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"