Szendiszücs István Redman-rajzaival sok évvel ezelőtt találkoztam először. A kötet címlapján látható kép rögvest szíven ütött, jól emlékszem, halálra nevettem magam. Megkedveltem e fanyar humorú grafikákat, otthonos lett számomra a „vörös emberke” groteszk világa, amelybe belecsöppenve az ember megvigasztalódik: a valóságos világban útszélen botorkálhat a szerelem és a szabadság, ebben a birodalomban mégis találkozhatunk velük. Lehet emberség a Földön, és talán beférkőzhet lelkünkbe a megbocsátás is. Fűzfa Balázs