A brit-amerikai vállalkozó-üzletember, Chris Anderson az érdekfeszítő és motiváló előadásokról világszerte híres TED nonprofit szervezet alapítója és vezetője. A szerző az előszóban a Covid-19 példájából kiindulva azt állítja, nem kell, hogy valami nagy és erőteljes legyen, elég, ha ragályos; a fertőzésnek pedig „létezik olyan formája, amely jobbá teheti a világot” (11. o.) – ez pedig nem más, mint a ragályos nagylelkűség. Úgy véli, bármilyen nagylelkű gesztus hatalmas horderejű lehet, mi több, megoldást kínál az emberiség radikális megosztottságára, melyet a közösségi média felületek és az internet csak tovább erősített. Pontosan az internet lehet még inkább katalizátora a nagylelkűség ragályosságának, hiszen például a mémek, különféle kihívások, vírusmarketingek működése mutatja, hogy futótűzként tudnak terjedni a trendek, viselkedésformák, termékpreferenciák stb. Csak a káros dolgok helyett pozitív, kapcsolódó dolgoknak kellene „ragadnia”, kiváltképp, hogy az internet eredeti ideája – melyet a szerző is emleget – éppen a kapcsolódás (vö. network, world wide web). Az internet mély és elkeserítő örvényjellegén meglátása szerint csakis úgy lehet változtatni, hogyha virálissá és láthatóvá válik az emberekben rejlő nagylelkűség. A szerző mondanivalóját három részre tagolva tárja olvasói elé: az első címe „Miért?”, a másodiké „Hogyan?”, az utolsóé pedig „Mi lenne, ha?”. Anderson az első részben fejti ki, szerinte miért jött el a ragályos nagylelkűség ideje.