Annak ellenére, hogy a 19. század második felének pozitivista történettudománya számos területen máig meghatározó eredményeket tudott felmutatni, az alapkutatások jelentős részét megvalósította, mégis akad nem kevés olyan terület, amely érdemes a további kutatásokra, nem is beszélve a korábbi eredmények megkérdőjelezéséről, pontosításáról. Ebbe a kategóriába esik a jelen kismonográfia, amely a középkori Keve és Ráckeve okleveleinek diplomatikai vizsgálatát tárja olvasói elé. Ugyanis az egykori al-dunai város, melynek lakói a 15. század közepén a török fenyegetés elől a város mai helyére, a Csepel-szigetre menekültek, komoly kiváltságokat kapott az uralkodóktól, az Anjouk, majd Zsigmond oklevelei értékes forrásai a korszaknak.