Verebes nem hazudtolja meg önmagát, írásaiban egyszerre van jelen a színházi ember dramaturgiai pontossága és a kabarészerző azonnali hatásra törekvő humora. Rövid történeteinek alapja a hús-vér valóság, amelyet szerzőjük finom, de kíméletlen túlzásokkal eltol az abszurd irányába. Örkény örökségének nyomvonalán haladva a novellák szikárak, rövidek, és sokszor egyetlen meghökkentő csattanóra vagy logikai ficamra épülnek, nem magyarázzák túl a helyzeteket, szerzőjük az olvasóra bízza a mögöttes tartalom kibontását. Verebes pár utolérhetetlen ecsetvonással felskiccelt pillanatfelvételeivel, amelyekben nincs felesleges sallang, a kevés szóval, sokat mondás mestereként pásztázza az őt körülvevő világot és a benne élőket.