A világ, s benne az emberek, az épületek, a fák és a minden egyéb állandó lüktetésben, pulzálásban van – legalábbis László Noémi legújabb verseskötetében, amely Pulzus címmel jelent meg a Prae kiadó gondozásában. A költőnő versein keresztül járja és lakja be a fiatalkorából ismerős tereket: az erdélyi és a magyarországi városok egy-egy emléken, benyomáson keresztül válnak személyes ismerőssé, a lírai én életének kitörölhetetlen részévé. Lírai utazás veszi kezdetét téren és időn át, amely bár nem biztos, hogy magunk alaposabb megismerésével ér véget, azt bátran ki lehet jelenteni, hogy jóval gazdagabban térünk vissza erről a lírai útról meghitt otthonunkba, mint amikor útra keltünk. A versekből egy kamasz lány, majd a fiatal egyetemista, a várandós, majd a gyermekeit nevelő féltő anya alakja rajzolódik ki, amelyet nem lehet leválasztani a városok teréről, a templomok és kávéházak vagy éppen a kórházak folyosóiról, de a játszóterek, a parkok és a könyvtárak is hasonlóan hangsúlyos térként jelennek meg a költeményekben.