A tánc terapeutikus alkalmazása évtizedes múltra tekint vissza, az amerikai és nyugat-európai iskolák már az 1950-es évektől alkalmazzák a mozgásra épülő különböző terápiás módszereket a pszichés betegségekben szenvedők gyógyítására. A jelen kötet szerkesztői kifejtik az általuk jegyzett előszóban, hogy a magyar út sajátságosnak tekintendő, mivel a ’80-as évektől megélénkülő ilyen irányú figyelem s a későbbiekben ráépülő módszertani műhelymunka relatív elszigeteltségben fejlődött, így egy – a saját útját, lehetőségeit és módszertanát kidolgozó – irányzat szökkent szárba. A jelen kötet e három évtizedes közös gondolkodásnak és az elméletet gyakorlati terápiába átültető tevékenységnek a lenyomata.