A kríziskommunikáció szakértője könyve előszavában a propagandát a szélfúváshoz hasonlítja: senki nem látja, de mindenkire hatással van. Célját abban jelöli meg, hogy jobbára az angolszász szakirodalom alapján, interdiszciplináris közelítéssel, elfogultság nélkül, szakszerűen, ám olvasmányos könyvet írjon a propaganda természetéről. Az elmélet felől a gyakorlat felé haladva, egyúttal kronológiai rendet is tartva a korai propagandamódszerektől a mesterséges intelligenciáig és a nyelvi modellekig jut el. Könyve első fejezetében áttekinti a propaganda meghatározására tett kísérleteket, elméleti közelítéseket, majd pontokba szedi a maga definícióját. Eszerint a propaganda szisztematikus manipuláció, amely nem az adottságokat akarja megváltoztatni, csak a körítését.