Kiss Anna költészetének forrása a maga és népe sorsa, a folklór, a balladák világa, a mese, a régi költői nyelv, az időtlen világ emléke, amelyet archaizmusokkal lehet hitelesen ábrázolni. A költőnő az Alföldön nőtt föl, ez a messzire tekintő, tágas égi és földi világ jellemzi új kötetét, amely olyan versfüzér, poéma, amely a mesebeli szikes vidék népét jeleníti meg, és „ahol a régmúlttól a jelenig eggyé váló idő uralkodik lakói profánnak hitt élete dolgaiban”. A mintegy kétszáz szabadversből álló szövegkorpusz az alföldi emberek és életük panorámáját adja össze. Ez a kép nemcsak tág horizontú, de mélyre néző is, hiszen Kiss Anna pontosan tudja, népének nemcsak öröklött génjei vannak, hanem a jelen valósága által formált mentalitása is. E kettőt egyszerre megragadni nem csekély költői feladat.