Győrffy László poszthumán stratégiái a kortárs képzűművészeti alkotások határsértő esztétikájának szintézisét ígérik, miközben éppen a határokat transzgresszív módon elimináló gesztusok átfogó szemlélettel szembeni rezisztenciáját emeli ki. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének adjunktusa elemzései során maga is határokat sért, átlép, keresztez, a hibriditás esztétikai és jelentésképző terültére hibrid módszerekkel lép be. Könyvében a művészetesztétikai elemzések így alakulnak át filozófiai gondolatmenetekké, irodalom-, film- és zenekritikai szövegekké, melyeket mégis összeköt a poszthumán alapvetés. A szerző azt vizsgálja, hogy e látszólag széttartó művészeti palettán milyen mintázatok rajzolódnak ki, a művészek milyen választ tudnak és akarnak adni az antropocén kihívásaira, egyáltalán az ember mint faj bukásának lehetőségére, a földi bioszféra pusztulására. Olyan alkotók kerülnek fókuszba, mint Joel-Peter Witkin, Paul McCarthy, Particia Piccinini, Jake c Dinos Chapman, Mac Quinn, Glenn Brown, Szöllősi Géza vagy Kis Róka Csaba. A kötet nyitányát adó fejezetben Győrffy a könyv borítójául is szolgáló művét elemzi behatóan. Az Egy mocskos email (Szomorú előérzete annak, ami történni fog) a klasszikus tudást megkérdőjelező információs robbanás, valamint az információs társadalmat életre hívó digitális átállás veszélyeit leplezi le, miközben a régit sem sírja vissza.