"A szerző gimnáziumi tanulmányainak idején a humán osztályokban még kötelező tantárgy volt a latin nyelv. A diákok nem csak deklinálni tanultak meg, hanem megismerték azoknak a szófordulatoknak az alkalmazási körét, amelyek hosszú évtizedeken keresztül a közbeszéd részét képezték. Ezt a tradíciót eleveníti fel a könyv címe és fejezeteinek alcímei. Ez természetesen csak a forma, ennél lényegesen fontosabb az a tartalmi igény, hogy hitelesen és őszintén szóljon egy, a huszadik század második felében és a huszonegyedik század elején a versenypályán futó, polgári származású férfi sikereiről és kudarcairól. A könyv a fiatalkori emlékek felelevenítése után a szakmai munka előtérbe helyezésével annak szabályai szerint tagozódik, de ezt is átszövik a családi életben, a közösségi célok iránti elkötelezettségekben és a különféle szabadidős elfoglaltságokban megélt örömök és bánatok. Visszatekintés és önvallomás Tacitust idézve „sine ira et studio” (harag és részrehajlás nélkül) a szerző legtisztább szándékai szerint… "