A Pórusok című verseskönyv ránézésre a Jelenésekkel kijelölt úton halad tovább. Míg Székelyhidi előző könyve az Újszövetség utolsó nagy egysége, a „Jelenések könyve” átiratának tekinthető, addig a Pórusok az Ószövetség első könyvéből kiindulva, de attól fokozatosan távolodva épít fel saját létezéstörténetet. A nyolc egységre bomló versanyag, a szakaszhatárokat kijelölő idézetek ellenére egybeolvasható. Amíg a Jelenésekben az anya, itt az apa válik kulcsszereplővé. Ha a Jelenések egyfajta „téziskönyv”, a mostani bizonyos értelemben annak antitézise. „A kereső ember, a Homo Viator könyve ez. Egyszerre kutatja az emberi világtól függetlenül működő, a létezésünket mégis meghatározó isteni jelenlét forrásvidékét, és a Scylla és Charibdis közt hányódó, életközépi válságba került versszereplő belső küzdelmeinek lehetséges irányait.” (Turczi István)