Eugen Ruge Pompeji című regénye egyszerre történelmi fikció, politikai szatíra és filozofikus katasztrófaregény, amely a Vezúv Kr. u. 79-es kitörése előtti hónapokban játszódik. A Német Könyvdíjas szerző – aki korábban az NDK világát feldolgozó műveivel vált ismertté (A fogyatkozó fény idején : egy család regénye; 201224352) – ezúttal az ókori Római Birodalom világán keresztül beszél nagyon is mai társadalmi és politikai kérdésekről. A történet középpontjában Jovna áll, a szegény származású, kívülálló férfi, aki elsőként kezdi sejteni, hogy a város fölé magasodó hegy valójában működő vulkán, és Pompejit pusztulás fenyegeti. Figyelmeztetései azonban politikai érdekekbe ütköznek, mert a város vezetői, kereskedői és hatalmasai inkább a gazdasági stabilitást és saját befolyásukat féltik, mintsem hogy szembenézzenek a közelgő katasztrófával. Ruge különösen élesen mutatja meg, hogyan manipulálja a hatalom a közvéleményt, hogyan válik a retorika és az álhírek világa a politika eszközévé, miközben az emberek inkább hinni akarnak a megnyugtató hazugságoknak, mint a kellemetlen igazságnak. A regény kortárs áthallásai egyértelműek: a klímaváltozás tagadása, a populizmus, a politikai opportunizmus és a társadalmi közöny mind visszaköszönnek az ókori történetben. A regényből alulnézeti perspektívából ismerjük meg ennek a római városnak a társadalmát, Jovna, későbbi nevén Josse családját, szűkebb körét, valamint a felnőtt férfit körülvevő emberek körét. Ruge regényében a Római Birodalom ábrázolása különösen gazdag és sokrétegű, hiszen Pompeji egyszerre jelenik meg dekadens, multikulturális, gazdag kereskedővárosként és egy olyan gyarmati társadalomként, amelyet áthat a társadalmi hierarchia, a hatalmi manipuláció és az önzés.