Hogyan lehet etikusan több embert szeretni? Mitől más a poliamoria, mint a poligámia vagy a nyitott házasság? Hogyan hat a gyermekekre? Mik a poli kapcsolatok jellemzői, kihívásai és jó gyakorlatai? A monogámia az embereknél egyedül a nyugati világban norma, valójában a világ egészét tekintve kisebbségi magatartás, az állatvilágban pedig kifejezetten ritkaságszámba megy. Vadászó-gyűjtögető, vándorló életmódot folytató őseinket több tízezer éven át, az írott történelem előtti időkben idillien békés, szabad szexualitással telített és agressziótól mentes légkör jellemezhette, ahol az idősebb nőstények köré rendeződő, egymást segítő közösségi szellem mellett gyakori és viszálymentes volt a szexuális partnerek váltogatása. A monogám házasság eszméje nagyon is új keletű az emberiség megélt történelmében: az agrártársadalmak létrejöttéig vezethető vissza, amikor a korábbi vadászó-gyűjtögető életmódot felváltotta a letelepedett, felhalmozó, birtokló létforma. A „poliamoria” (többszerelműség) kifejezés a 90-es években született az egykori hippimozgalom és szexuális forradalom szülőföldjén, Kaliforniában. Azóta ez az életforma olyannyira elterjedőben van, hogy már a kutatók is felfigyeltek rá: az utóbbi évtizedekben ugrásszerűen megnőtt a konszenzuális non-monogámiákat tárgyaló szakirodalom mennyisége. A nyíltan, egymás tudtával és beleegyezésével többeket szerető és ezt felvállaló emberek száma világszerte és hazánkban is egyre nő. A kutatási eredményekből pedig látszik, hogy az alternatív kapcsolati formák legalább annyira tartósak, mint a hagyományos házasságok, és az ebben élők épp olyan elégedettek, mentálisan egészségesek, mint az átlagpopuláció. Mégis mind ez idáig nem született átfogó tudományos munka (és egyben kapcsolatnyitási segédlet) e témában. Ez a kézikönyv így nélkülözhetetlen olvasmány mindazok számára, akik a posztmodern párkapcsolatok dinamikája, az etikus non-monogámia és az (ehhez szükséges) önismeret iránt fogékonyak. Vannak, akik a monogámiával együtt járó monotónia elkerülése miatt ismerkednének meg a poliamoriával, színesebb, kiterjedtebb kapcsolathálóra vágyva, melyben önmagukat teljesebbnek érezhetik. Vannak, akik nem a monogámia, hanem a megcsalás etikus alternatíváját látják ebben, a poli nyitást lehetséges jobb megoldásnak tartva a válásnál. Vannak, akiknek nincs más választásuk, mert többszerelműnek születtek, és vannak, akiknek választott identitása a poli, egy állomás önismereti útjukon (nem az első és nem is feltétlen az utolsó). Ajánlom ezt a kötetet: Mindazoknak, akik nyitottak a hagyományos kapcsolati modellen túlmutató perspektívákra, és szeretnék jobban megérteni az emberi kapcsolatok sokféleségét. Társadalomtudományi kutatóknak és hallgatóknak. Pszichológusoknak, terapeutáknak és párkapcsolati tanácsadóknak. Poliamoriában élőknek és e téma iránt érdeklődőknek.