Aki rendszeresen olvassa az Ezredvég és a Liget című irodalmi folyóiratokat, és figyelemmel követi a kortárs líra eseményeit, annak bizonyára már ismerősen csenghet Kiss Dániel neve, aki a legfiatalabb költőgenerációból csillan ki egyéni hangjával. Írásai egyrészt prózaversek, másrészt pár soros költemények; mindkettő jellemzője és legfőbb erénye a nagyfokú tömörség, szikárság, a mögöttes és konkrét mondanivaló koncentrált szavakba sűrítése. E tömörség többrétegű gondolati mélységeket-távlatokat nyit meg: "az arcodat már csak / reggel / a sminklemosó vatta / korongjában látom" (Hiány); vagy: "meggyújtok egy szálat / de elfelejtem / a szél szívja el helyettem / megégetsz / és kiesem ujjaim közül / veled". Fiatal kora nem akadálya az emocionális érettségnek, az éber, giccsmentes önreflexiónak és a mindenkori másik - vagy éppen hangulat, esemény, tárgy, táj megfigyelésének: "a fehér utcaköveket nemes márványlappá koptatta a járók és kelők sós cipőtalpa". Verseit nyolc tematikus részbe szerkesztve adja közre; ebből kettőt (Pszicholorgia; Vadhús) vállaltan tanult és gyakorolt hivatása, a pszichológia ihletett, de lélekelemző hangoltsága érezhetően meghatározza egész költői attitűdjét, mondanivalóját. A Megelőlegezők című szakaszban olyan példaképeket idéz meg egy-egy írás erejéig, mint Kerouac, Allan Ginsberg, vagy Baudelaire. A Poharakban lányok című ciklus kilenc költeménye a nőkkel, s a szerelem folytaonosan változó arcait villantja fel. Az Apaén versei (Nagyapák; Marionett; Ha Meghal Apa) értelemszerűen az apa figurájával foglaljoznak. Az utazás élményének három fejezetet is szentelt: Presszócsészényi haranglelkek; Vidékek vannak; Összezadarva és kitisztázva. A kötet minden lírakedvelő, új hangokra kíváncsi, művelt olvasó figyelmébe jó szívvel ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"