Szilveszter László Szilárd angol nyelvű monográfiája (Poetics of Transcendence and Estrangement) a magyar modernség költészetét vizsgálja közép-európai összefüggésben, különös tekintettel a transzcendencia és az elidegenedés tapasztalatára. A kötet alapvető célja annak bemutatása, hogyan jelenik meg a modern szubjektum egzisztenciális szorongása, valamint az istenélmény és a hit–kétely viszonya a 20. századi magyar lírában. A szerző a modernséget olyan korszaknak tekinti, amelyben megrendül a hagyományos értékrend, és újraértelmeződik a költészet, a nyelv és az egyén viszonya. A könyv két nagy egységre tagolódik: az első rész a hit és kétely értékalakzatait vizsgálja, míg a második az erdélyi magyar költészet sajátos perspektíváit tárja fel. Az első részben a szerző több jelentős költő – például Weöres Sándor, József Attila vagy Dsida Jenő – művein keresztül elemzi, miként jelenik meg a transzcendencia iránti vágy és annak problematikussága. A hangsúly a keresztény hagyománnyal folytatott párbeszéden, valamint a hit és kétely közötti feszültségen van. A monográfia szerint a késő modern lírában a nyelv már nem tekinthető puszta eszköznek, hanem önállóan működő, bizonytalan jelentéshorizontot hoz létre. Ez összefügg az identitás és az értékek válságával, amely a modern ember tapasztalatának alapvető eleme. A költészetben ezért hangsúlyossá válik az irónia, az önreflexió és a dialogikus szemlélet.