A Pintes nem került be a 2013-ban kiadott Magyar szőlőfajták című vaskos kötetbe (201305054) sem, pedig eredete visszanyúlik egészen a régi időkbe. Ma sem szerepel semmiféle „hungarikum-listán”, pedig a Pintest is, mint az ismertebb nevű Kéknyelűt, a kihalás veszélye fenyegette, s az utolsó pillanatban fedezték fel és mentették át a 21. századra. Németh Márton fajtagyűjtő és kutató, egyben szenvedélyes szőlész a hatvanas években számos egykori dűlőt bejárt, ahol még a filoxéra előtti időkből foltokban fennmaradtak maradványszőlők. A Pintes szőlőfajtát 1968-ban fedezte fel újra, a Pécs-Cserkút melletti szőlőhegyen, fajtanevet azonban ő sem talált a tőke mellé, így névtelenül, beazonosítatlan formában mentette át a fajtát.