Kántás Balázs József Attila-díjas költő, műfordító, irodalomtörténész, történész, hadtudós, levéltáros-könyvtáros-muzeológus. A szerző válogatott és új verseit tartalmazó, Peremlét című terjedelmes kötet keresztmetszetét a minden következetesség, önazonosság mellett is többféle szövegalkotási eljárás egyidejű felmutatása, hosszmetszetét pedig az egyes tematikus egységeken belül tapasztalható stílusgazdagság jellemzi. E versgyűjtemény ciklusaiban találkozhatni a mítoszból kiinduló, illetve hermetikus darabokkal, erősen „képviseleti” jellegű, netán „újérzékeny” futamokkal, ahogyan a posztmodern-ironikus vagy éppenséggel jelentésfelszámoló (neo)avantgárd beszédmódok erősen kitapintható nyomaival is. A műfordítást, irodalomtudományt szintén űző költő líranyelve mögött ott érezhetjük az általa magyarra átültetett, világirodalmi jelentőségű szerzők (Paul Celan, Ted Hughes, Fernando Pessoa) befolyását, de a kortárs magyar líra olyan, igen különböző irányultságú lírikusai is megszínezhetik a kialakuló hangot, mint Géher István, Kemény István, Payer Imre, Bíró József, Petőcz András vagy Schein Gábor. A számos hatás azonban végső soron tájékozottság és nyitottság teremtette egyéni líranyelvi szintézissé lesz a szerzőnél: Kántás Balázs versei mindig a saját, már érett és következetes líranyelvén szólalnak meg. A kortárs kelet-európai, sajátosan hazai, magyar „valóságról” értelmiségi, azaz paradox: idealista, egyben kiábrándult, éles, komor képet fest. Önnön világán belül eléggé felgazdagodó poézis ez, ahol a lírai beszélő egyszerre veszít el szinte minden illúziót, és fogalmaz meg rendíthetetlenül valamilyen pozitív változásba vetett reményt… (Zsávolya Zoltán)