Száraz Miklós György József Attila- és Prima-díjas író oeuvre-jében tekintélyes helyet foglalnak el a színvonalasabbnál színvonalasabb művelődéstörténeti vagy hazánk látnivalóit népszerűsítő kiadványok (ld.: Duna, legutóbb: 202214131; Csodás Magyarország, 202120116; Székelyek, legutóbb: 202114163; Budapest, legutóbb: 201826140; Terézvárosi anziksz, 201825134; Erdély csodái, 201602056; Mesés Magyarország, 201126263 stb.). Legújabb könyvében a pécsi életérzést próbálja meg átadni, mintha a „mediterrán város” utcáin vagy éppen a Mecsekben sétálnánk, de nem napjainkban, hanem a múltban. Az olvasó elmerülhet a történelemben, de nem úgy, mint egy tankönyvben, hanem olvasmányosan. A szerző már az első mondatával is üzen: „Aki csak az évszámokban, hadjáratokban, királyok, nemesek és papok cselekedeteiben, poros törvénykönyvek sárgult lapjain keresi a tűnt idők lényegét, sosem fogja meglelni azt”. Azt, hogy az olvasó úgy érezhesse, ott van Pécs történelmének fontos pillanatainál, Száraz Miklós György úgy éri el, hogy a múltat az ízekben, az illatokban, a zenében és még sok apró mozzanatban éri tetten. „Léteznek olyan városok, melyek »lénye« sugárzik, köveikből árad, ömlik, páráll a múlt. Granada, Róma, Selmecbánya. Ezekben a városokban erősebbek az ízek, markánsabbak a színek és a formák, még a levegő zamata is más. Ezekben a városokban élőbb a muzsika és a dal. Ezeknek a városoknak aurájuk van. Utcáikon, tereiken, öreg házaikban, kongó kapualjaikban ott kísértenek régi századok neves és névtelen lakói. Pécs is ilyen város, ahol a múltra érzékeny ember bolygó árnyak, ismeretlen papok és suszterek, katonák, kisdiákok, régi boltosok, csúnya kislányok és szép delnők szellemei közt jár.”