Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
25%
Teljes leírás
Aki Ollikainen regényében a mitikus világlátást ötvözi a realista ábrázolásmóddal: szociografikus alapokon nyugvó regényében így kerülhet egymás mellé egy vidéki finn család többgenerációs históriája (annak minden traumájával, szenvedésével és reményével) az északi természetben testet öltő isteni valósággal. Ollikainen Pasztorál című regényében a természetet nem idealizálja, nála az idill nem a természetbe helyezett giccs, a nyugalom és a derű, hanem az emberi logikától mentes természeti létező emberekkel való együttélése, illetve tőlük függetlenül is létező oldala. Legyen szó egy nyolcéves, tíz kilósra megnőtt csukáról, melyet az évmilliók tökéletes gyilkológéppé tettek, fekete hollókról vagy egy falkájától elszakadt, megöregedett farkasról. Az állatok nem önmagukban élnek és léteznek, kapcsolatba lépnek egymással és az emberekkel, de az író lesz az, aki isteni lényekké emeli őket: a csukából így lesz Kronosz, aki már hét ivadékát megette, a madarak pedig Odin szolgáivá válnak. Ebben a varázsos, mégis kegyetlenül természeti környezetben él az idős Vilho, aki bár tudja, hogy feleségét a demencia egy számára már elérhetetlen tartományba száműzte, nem hagy fel az asszony ápolásával; lányai, akik férjeikkel ott élnek a régi és az új házban, akik közül Esko szívbetegséggel küzd.
Ollikainen, Aki (1973-)

Pasztorál

Borító ár
4 250 Ft
Aktuális online ár
3 188 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Ollikainen, Aki (1973-)
ISBN
9786155866661
Egyéb szerzőség
Kovács Ottilia (ford.)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
cop. 2024
Méret
135 o.
Kiadó
Polar Egyes.
Cikkszám
3001089002
Sorozatcím
Polar könyvek ; 1418-0243

Darabszám
Teljes leírás
Aki Ollikainen regényében a mitikus világlátást ötvözi a realista ábrázolásmóddal: szociografikus alapokon nyugvó regényében így kerülhet egymás mellé egy vidéki finn család többgenerációs históriája (annak minden traumájával, szenvedésével és reményével) az északi természetben testet öltő isteni valósággal. Ollikainen Pasztorál című regényében a természetet nem idealizálja, nála az idill nem a természetbe helyezett giccs, a nyugalom és a derű, hanem az emberi logikától mentes természeti létező emberekkel való együttélése, illetve tőlük függetlenül is létező oldala. Legyen szó egy nyolcéves, tíz kilósra megnőtt csukáról, melyet az évmilliók tökéletes gyilkológéppé tettek, fekete hollókról vagy egy falkájától elszakadt, megöregedett farkasról. Az állatok nem önmagukban élnek és léteznek, kapcsolatba lépnek egymással és az emberekkel, de az író lesz az, aki isteni lényekké emeli őket: a csukából így lesz Kronosz, aki már hét ivadékát megette, a madarak pedig Odin szolgáivá válnak. Ebben a varázsos, mégis kegyetlenül természeti környezetben él az idős Vilho, aki bár tudja, hogy feleségét a demencia egy számára már elérhetetlen tartományba száműzte, nem hagy fel az asszony ápolásával; lányai, akik férjeikkel ott élnek a régi és az új házban, akik közül Esko szívbetegséggel küzd.