A társas kapcsolatokból manapság nagyon hiányzó elmélyült beszélgetéseket folytattak e kötet szereplői, a társadalomkutató Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor házaspár, Cosovan Attila Róbert tervezőművész, egyetemi tanár, valamint Fenyvesi Borbála Nóra építész, belsőépítész. Az egyre elmélyültebbé váló, egyre több tapasztalatot felszínre hozó, mind tartalmasabbá váló, egyben nemzedéki nézetkülönbségeket is mutató diskurzusok során fölvetődött, hogy az elhangzottakat érdemes lenne rögzíteni. A generációs különbségeknek, az eltérő élettapasztalatoknak és világnézeteknek, a különböző szakmai indíttatásoknak a mentén különösen érdekesek lehetnek a párhuzamos vagy ellenkező vélemények. Az eszmecserék négy résztvevője 26 témáról mondja el a véleményét, a legelső gyermekkori emlék fölidézésétől kezdve a hivatásválasztás dilemmáján át a hazához, nemzethez tartozás kérdéséig. Művészet és tudomány kapcsolatának boncolgatásakor elhangzik, hogy mindkettő a világ megismerésének módja; meg az, hogy olyan ez mint az agy két félteke, amiket az emberek különböző intenzitással használnak, egyforma használatuk csak a zsenik sajátja. Nem hangsúlyosan, de művészeti, szakmai kérdéskörök is megjelennek a beszélgetésekben, ám legtöbbször érdekességekről esik szó, mint a játék szerepe az életben, az utazás jelentősége a világ megismerésében, hogy mi a véleményük a manipulációról vagy a jövőről. Az egyik legizgalmasabb kérdés: mi az emberi élet értelme?