Párizs a szerző örök szerelme. A kötet a másfél évtized után visszatérő szerző élményeit rögzíti, folyamatos visszautalásokkal, párhuzamok vonásával a korábban tapasztaltakkal. Első útja viszontagságosabb volt, akkor kétszer kellett kiállni a vízumszerzés tortúráját. Ez alkalommal Párizs azonban nemcsak új felfedezések helye, hanem az a hely, ahol a szerző rendet tesz gondolataiban, szembesül korábbi önmagával. Ez az állapot teszi azt, hogy miközben Párizst fedezi fel újra meg újra, felidéződik benne minduntalan az út, amely idáig vezetett, amely alakította írói létét. Harmonikus ötvöződik a valóság és a fikció, esszé stílusa különös zamatot ad neki. Ezzel párhuzamosan jelenik meg a kötetben két testvér története. A férfi, az a Férfi – mert ezen a néven szerepel a történetben, ez által sugallva az általa megélt érzések egyetemességét - megválik első, beteljesületlen, éppen ezért idealizált szerelmétől, munkatársától, alkotótársától. Az utolsó sorokból derül ki, hogy ki a szerelme...