A weird és a horror esztétikájában rejlő energiákat használja ki Carmen Maria Machado és Dani (Lucifer) képregénye, a Parázsló mélység, amely egy kifordított felnövéstörténetet, fiatalok nézőpontját érvényesítő társadalomkritikát, szerelmi történetet, tabudöntögető gesztusokat, valamint egy nehezen értelmezhető horrortörténetet foglal magában. Izgalmas, határfeszegető kiadvány, amely az egyént érintő alapvető egzisztenciális kérdéseket, a szexus tinédzserkori tapasztalatait helyezi egy nem mindennapi történetbe. A képregény in medias res kezdődik: El és Octavia arra riad fel, hogy éppen véget ért a mozifilm, amire közösen ültek be. Az egészben az a furcsa és hátborzongató, hogy egyikőjük sem emlékszik arra, hogyan kerültek a moziba és hogy miről szólt a film. A sáros cipő is arról árulkodik, hogy egyáltalán nem biztos, hogy végig a moziteremben voltak. De akkor hol és mégis mi történt velük ezalatt? A kérdések nem érnek itt véget, és a válaszokra még sokáig várniuk kell. A két lány ugyanis furcsábbnál furcsább dolgok lát a kisvárosban és az azt övező erdőségben.