Sokáig tabusított, rendszerszintű és a legtöbb magyar családot érintő kérdéskörnek szentelte könyvét Barát József. Az elismert újságíró az életvégi döntés húsbavágó jelenségét, a magyar politikai és jogi gyakorlat olykor elégtelen, ignoráns, máskor kifejezetten cinikus reakciójára irányítva az olvasók figyelmét. A mindennapi tragédiákat bemutató kötet feltárja, hogy ma Magyarországon a legtöbb embernek nincs lehetősége a tisztességes, emberhez méltó halálhoz. A legtöbben úgy gondolják, és az ellátórendszer elégtelenségéből kiindulva, könnyűszerrel ezzel a sorssal is kénytelenek számolni, hogy életük utolsó pillanatait magányosan lesznek kénytelenek eltölteni egy sivár kórházi szobában. Az elhúzódó, de gyógyíthatatlan betegségben szenvedő betegek esetében a hospice rendszer kínálna megoldást, azonban a korlátozott anyagi erőforrásokból gazdálkodó intézmények már nem tudnak több beteget ellátni, oda elsősorban a gyógyíthatatlan rákbetegek kerülnek be. Marad a kórházi körforgás vagy a rokonok hálózata, ami további anyagi és érzelmi tehertételként jelentkezik a háztartások életében. A szerző emellett a közelmúltban Karsai Dániel által tematizált és a közbeszédbe behozott témát, az eutanáziát sem kerüli meg. Az ALS-el (amiotrófiás laterálszlerózissal) diagnosztizált ügyvéd és aktivista tisztában volt gyógyíthatatlan állapotával, a magyar jogalkotók és politikusok mégis minden esetben elutasító magatartást és ítéletet hoztak.