Keresztes Margit ama költők közé tartozik, akik az élet minden megnyilvánulását csodaként ünneplik, kezdve a tünékeny pillanattól az univerzum fölfoghatatlan végtelenségéig. Teljes átéléssel, őszinte csodálattal figyeli és láttatja a világot. Nyilván nem véletlenül került a kötet élére a Csillám című verses vallomás: „Bár a végtelen csillagmiriádot / felfogni nem tudom, / szeretettel próbálom / átfogni a végtelenséget. / Itthon vagyok”. Versvilágában egyként fontos az apró részecske, a természet villanásnyi impressziója és a tér-idő teljessége. Bizonyság erre Nyáridő – téridő – csillagok című költeménye, amelyben a csodás nyári pillant benyomásától a végtelen idő fogalmáig jut el egyetlen strófán belül. A Fény – egység címűben a vibráló napfény varázslatának átélése arra indítja, hogy szíve-lelke és elméje fölfogja a létezés külső és belső egységét