A magánkiadásban megjelent kötet, a húszas éveinek elején járó szerző irodalmi irányultságú szárnypróbálgatásinak lenyomata. Juhász István neve után a P. betű azért következik, mert írói álnévként a Pityut jelölte meg, és ennek a szónak a kezdőbetűjét tartotta alkalmasnak arra, hogy megkülönböztesse magát hasonló nevű embertársaitól. Javára írandó, hogy karcsú kötetkéje élén, ahol rövid életrajzi adatokkal is szolgál (korán elvesztette szeretett édesapját, könyvtárosként diplomázott egy vidéki főiskolán, stb.), mintegy elnézést kér az olvasótól, ha írásai nem találnának célba. Az olvasó ennek tudatában tanúja lehet egy ifjú, kamaszos hévvel fűtött érzelmi megnyilvánulásainak. Két fejezetbe (Versek és Novellák) rendezte zsengéit a szerző, és az írások olvasása közben, a szerző által megfogalmazott igazságot vallhatja magáénak az olvasó: mindez "egy ilyen... szárnypróbálgató valami". A gyakorta túlcsorduló érzelmektől áthatott versek ("semmi szabályszerűséget nem alkalmazok, csak a rímeket variálom, valamint próbálok különleges formákat kialakítani") alanyi költőt revelálnak. A versek ("A papírrepülő szabad, csak suhan,/ nem érzi az élet súlyát, gondtalan. /Csak repül fönt, a madaraknak köszön, elhalad a nagy erdők fái fölött."), és a novellák is egy középiskolai dolgozat, kiemelkedőnek nem nevezhető színvonalát hozzák. A könyvtáros szerző szerencséjére olyan közegben dolgozik, hogy az olvasás vélhetően majd csiszolni fogja jelenlegi, kiforratlan stílusát. "www.kello.hu minden jog fenntartva"