A Papás mamás mélyen megrázó, traumatizált történelmi helyzetet feldolgozó alkotás, amely Budapest 1944–45-ös ostromát nem a hagyományos hadtörténeti narratívák mentén, hanem a kisemberek szemszögéből mutatja be. Feszült dramaturgiájú szerkezetben bomlik ki a Terézvárosban, a Körönd, a Rózsák tere és az Andrássy út környékén játszódó történet, amelynek középpontjában egy megözvegyült főhadnagy-banktisztviselő apa áll, valamint a sógornője, a gyermekéért elszántan küzdő anya áll. A két főszereplő gyermek, a félárva kisfiú és az álnéven bujkáló kislány, szüleikkel együtt a nyilasok elől rejtőznek a Terézváros egyik pincéjében. A cselekmény kiindulópontja 1944 szent karácsonyának estéje, amikor Sztálin hadserege parancsot kap a főváros ágyúzására. A háború borzalmai, a szőnyegbombázások, a romos utcák és az óvóhelyek világa egy félárva kisfiú és a nyilasok elől bujtatott kislány találkozásán keresztül manifesztálódik. A felnőttek traumatikus valóságát, a szőnyegbombázásokat, a romba dőlt házakat, az éhező óvóhelylakókat és a nyilas terror elől menekülést, a kisfiú és a kislány tiszta, gyermeki kapcsolata ellenpontozza. Az író kiváló lélektani érzékkel ábrázolja, hogyan képes a gyermeki fantázia megszépíteni, elviselhetővé tenni a legszorongatóbb borzalmakat is. Azoknak ajánlható a regény, akiket érdekel a háborús traumák generációkon átívelő hatása, és a gyermeki psziché védekező mechanizmusának működése a terrorkorszakban. A megrendítő, értékes történetet érdemes ajánlani.