Horváth Domonkos összefoglaló igényű kiadványa a Pannonhalmi Bencés Főapátság 13. századi kerengőjének töredékeit gyűjti össze, katalogizálja, értelmezi és a minőségi színes fotókkal a régész közösség számára hozzáférhetővé teszi. A kötet az MTA-ELTE „A középkori Magyarország építészeti tagozatainak és ornamentális faragványainak thesaurusa” nevet viselő kutatócsoport programjának keretében készült. Az építészettörténetben kevésbé járatos olvasók számára röviden határozzuk meg a kerengő fogalmát: ez egy olyan négyszögalaprajzú folyosó, amely rendszerint a kolostortemplom déli oldalához épült, rendeltetése szerint összekötötte az apátság főbb részeit, úgymint a refektóriumot, a dormitóriumot, a káptalantermet és a templomot. Az építészeti funkció mellett a kerengő mint szimbolikus tér is kiemelt jelentőségű volt a szerzetesek életében.