Szendi Gábor könyve megkísérli eloszlatni azokat a hiedelmeket és hamis mítoszokat, amelyeket a pszichiátria, a gyógyszeripar és a média évtizedek alatt épített fel a pánik körül. Álláspontja szerint a pánik fogalma az idők során elveszítette eredeti tartalmát, s ma már nem több ügyes marketingeszköznél. Sokan vagyunk szemtanúi, rosszabb esetben áldozatai annak, hogyan fokozzák le a szenvedő embereket egyszerű fogyasztókká. A kötet bemutatja annak folyamatát is, hogyan rombolta le mindeközben a pszichiátria önnön pozitív törekvéseit, és távolodott el eredeti céljaitól. SZENDI GÁBOR megközelítésében a pánik nem betegség, csupán az emberi szervezet védekező reakciója, a kialakult körülményekre; evolúciósan jól értelmezhető, természetes életjelenség, amelyet a propaganda tett aránytalanul félelmetessé. A szerző elemzi a pánik kezelésére javasolt módszereket, bemutatja a pánik modern szemléletét, valamint a pszichoterápiás megközelítés lehetőségeit. Hogyan tanuljuk a félelmet, és hogyan győzhetjük le? Hogyan dagadhatnak a problémák hatalmassá, miközben a megoldásukkal küszködünk? Hogyan ismerhetjük fel a pánikkal kapcsolatos tévhiteket, a pánikként félrekezelt kórképeket? Mit tehet a pániktól szenvedő ember a félelmeivel? A szerző szerint a pszichoterápia lényege egy új életszemlélet, a konfliktusok, a problémák újszerű megközelítésének elsajátítása. „A felmérések szerint az emberek 30%-a él át élete során pánikrohamot. … Lehet-e betegség vagy betegségtünet az, ami ennyire gyakori? Nem lehet-e az, hogy itt egy természetes, ősi reakciómódról van szó, ami a pszichiátria malmaiban betegséggé őrlődött? A válasz szerintem egyértelműen igen. Egy természetes emberi reakció betegséggé vált. Persze nem kellemes élmény egy ilyen roham, és ha azt ígéri a pszichiátria, hogy meg tud minket szabadítani tőle, legyen az mégoly ősi és természetes is, persze hogy a legtöbb ember szabadulni szeretne tőle.”