"Végy egy emberi jelenséget, jelentsd ki, hogy ez zavaró, sorold fel a tüneteit, és mondd azt, hogy ha ezekből x darab egyszerre fellép, akkor az már a zavar fennállását jelenti (...), kösd ki, hogy csak akkor kell diagnózist felállítani, ha zavarja az egyén vagy környezete 'normál' működését, s máris kész a pszichiátriai betegség." - olvashatjuk Szendi Gábor újabb leleplező kötetében, melyben korunk egyik legelterjedtebb lelki zavara, a "pánikbetegség" kulisszatitkaiba avatja be az olvasót. Szendi határozott véleménye ugyanis, hogy a pánik nem betegség, hanem "tanult félelmi válasz", melyet a zavartól szenvedő személy bizonyos helyzetekben saját maga idéz elő, következésképpen csak önmaga képes megszüntetni azt. A szerző megvilágításában a pszichiátria által használt "pánikbetegség" fogalma voltaképpen nem más, mint az emberi hiszékenységre alapozott marketingfogás, amely a biológiai pszichiátriának nevezett áltudomány és a mögötte álló gyógyszeripar érdekeit szolgálja. A mintegy háromszáz oldalas kötetben a szerző részletesen, helyenként ábrákkal kiegészítve tárgyalja az amúgy valóban létező pánikjelenség biológiai hátterét, az evolúció folyamán betöltött szerepét, a pszichés zavarként megjelenő pánik természetét, lelki eredetét, a terápiás és a gyógyszeres kezelés módszereit.