Solt Pál – aki főképp onnan ismert, hogy a rendszerváltozástól 2002-ig a Legfelső Bíróság elnöke volt – munkába állásától nyugállományba vonulásáig 51 év telt el, amelyet ő a „nagy számok örvényének” nevez. E hosszú pályafutás emlékiratát alkotta meg, miközben sosem vezetett naplót, írásos emlékeit is rendezetlenül őrizte meg, így aztán főképp emlékeire hagyatkozva írta meg a memoárját. Mint mondja, ennek megfelelően szükségképpen hézagos és szubjektív ez a munka, amely történetírásnak nem mondható, de tanúvallomásnak megfelel. Izgalmasnak és mozgalmasnak véli azt a kort, amelyben élnie adatott, amelyben dolgozott, és amelynek ő részese volt, így aztán a maga pályarajzával képet ad a hazai igazságszolgáltatás elmúlt fél évszázadáról is.