A Padtárskereső a szerző az első, szerelemről szóló kötetére (Csakráfigyelős, 2010) emlékeztet, csak most jóval tágasabb időperspektívában szól. A kiinduló tétel – miszerint „Mert egyáltalán nem mindegy, hogy ki mellé ülsz az első napon” – nemcsak az iskolára, hanem az egész életre érvényes, hiszen csakugyan nem mindegy, kivel kerül az ember közeli kapcsolatba. Szalóczi Dániel három időmetszetben, három korosztályra vonatkozóan (Általános suli; Gimi; Felnőttkor című ciklusokban) mutatja be az életében megjelent „padtársakat”: iskolatársait, barátait, szerelmeit, ismerőseit, és az ő monológjaikat adja elő, játékos, ironikus, nem ritkán infantilis, hol komolykodó, hol idétlenkedő stílusban. Mindhárom korosztály-ciklus összes versének címe egy-egy személynév, így például Tomi, Csabi, Péter, Jani bácsi, Dóri néni mesél-mesél, így adva groteszk önportrét. Az általános iskolás Kriszti ezt mondja: „Szeretem, ha elromlik a tévé / apa akkor nem olvas este / ha elromlik a fűtés a szobában / és anya mellé bújok dideregve”; aztán Levi így beszél: „Itt hagytak egyedül az ablaknál / nézem anyát ahogy épp elmegy / rohannék utána sírva / hogy anyu egy ölelést még engedj.” A kicsik szeretetéhsége, családi melegségrea vágyása után a gimnazista társak már egészen más, sokkal individuálisabb gondolkodást és egészen laza stílust testesítenek meg. Barbara ezt mondja: „Én olyan csaj vagyok, aki elsőre megmondja / hogy szerintem ki gáz, trendi, béna, ronda”; Csaba pedig ekként: „Azzal, hogy direkt kinyomtad a gépem / és elszállt az összes játékmentésem / bennem is kinyomtad a kellesznekem gombot”. A felnőttek világa, ha lehet, még groteszkebb, ironikusabb, gúnyosabb hangon szólal meg: „Tolom a kerekest, tolom a széket / tolom a társadalmat, ha még beleférek, / tolom a frankót, no meg a mankót” A tévé távkapcsolóját kereső Kati néni így morfondírozik: „pedig érzem, sőt tudom, hogy pár órám van hátra / hogy egy dologra nem készültem fel csak, a halálra”. Szeretetvágy és ragaszkodás, finom irónia és pimaszkodás keveredik a játékos, ritmusos, rímes monológokban, amelyek nem egyszerűen egy-egy korosztály gondolkodásának, élet- és beszédstílusának jellegzetességeit mutatják fel, de az adott csoport lelkiségét is, miközben az idős emberek önportréiban is ott bujkál a szemérmesen takargatott szeretetvágy a ragaszkodás (Dani bácsi; Nóri néni). És benne van e tréfás felszínű, ám mély tartalmú versekben a mai élet ezerféle jellegzetes vonása, a Delma margarintól a málnás macifröccsön át a szőrtelenítésig, a gyűjtőfüzetbe ragasztott matricáktól az internetig. A szerző és Sutus Nóra gyermekrajzokat idéző illusztrációival kísért „versikék” egy sajátos nézőpontból és különös tehetséggel ábrázolt emberi világot mutatnak be, amely egyszerre koncepciózusan megszerkesztett és hányavetien alkalmi, mély és felszínes, viccelődő és elkeserítően komoly. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"