Némethy Alexandra az évszakok örök körforgását tette meg tömör és filozofikus mélységű haikui kiindulópontjának. A tömörségükkel magukkal ragadó versek tavasztól indulnak, hogy a télig bezárólag bejárják a teljes évet, majd az ötödik ciklus az emberi létezés végét, az elmúlást járja lírai finomsággal körbe. A háromsoros költemények lényege, hogy minél kevesebb szóba minél több jelentést tudjanak belesűríteni. A haiku ennek fényében játék mind a formával és a nyelvvel, valamint a jelentések sokszínű világával. A tavasz elindítja körforgást, az évvel együtt a föld és a természet is új életre kel. Mindaz, ami hónapokra szunnyadásra volt ítélve, az évszak enyhébb időjárásának köszönhetően olvadni és növekedni kezd: „simogató szél / téli dermedtséget old – / csipog a jégcsap”. A tavasz ígérete nyáron teljesedik be: „mintát fest a nyár / szobám kopott falára – / szúnyogmatricát”.