A Helikon Kiadó gondozásában jelent meg a huszadik század második felének líratörténetét meghatározó, a később kultúrpolitikai babérokra is törő költő, Szőcs Géza összegyűjtött versei. Az impozáns kötetet kiadó szerkesztői és filológiai munkákat az elismert irodalmár, Balázs Imre József vállalta magára, aki e gigászi feladat mellett nem volt rest egy utószóval is a leendő olvasókat szolgálni, hogy Szőcs komplex versvilágához izgalmas értelmezési kulcsokkal legyünk gazdagabbak. Egy életműről nehéz néhány mondatban átfogóan nyilatkozni, aki korábban ismerte Szőcs Géza költészetét, annak folyamatos alakulását, tisztában van azzal a belső mozgással, a vendégszövegekre épülő utó- vagy posztmodern játékossággal, ami annyira jellemző volt munkásságára. Egy ilyen gyűjtemény célja az egyben láttatás, hogy az életmű szétszórt darabjait egymás mellé állítva mutassa be, miközben a befogadói élmény mégis átalakul, másként hatnak a költemények egy vaskos gyűjteményből szemezgetve, mint az eredetileg megjelent karcsúbb kötetekben. Szőcs Géza költészete nem ismert nyugvópontot, az állandó útkeresés, újraírási vágy jellemző rá, így kifejezetten érdekes e folyamatokba bepillantást nyerni, a köteteken átívelő motívumokat egyben látni, miközben lassan kibontakozik a nagyobb egész.