Gáti Vilmos családtörténeti epizódokból és a maga emlékeiből összeálló, epikus-mesélős stílusú könyve a 20. század utolsó harmadáig követi egy sokfelől – Felvidékről, Erdélyből – érkező zsidó család tagjainak életútját. Az első fejezet így kezdődik: „Egyik dédapám italkedvelő volt, a másik kártyás, a harmadik rabbi. A negyedikről nem tudunk semmit, mert apai nagyapám talált gyerek volt”. Különös sorsok, különc alakok jelennek meg az ősökről szóló, sokszor anekdotikus történetekben. A szerző nagymamája esténként nem tündérmeséket mondott az unokájának, hanem igaz történeteket, például a Bihari havasok világáról, ahol a bátyját farkasok tépték szét.