A karizma a Szentlélek olyan ajándéka, mely az Egyház - legyen az felebarát vagy maga a közösség - javára végzett szolgálatban mutatkozik meg. Így értelemszerűen lehet karizmája egy olyan intézménynek is, mint a Szociális Missziótársulat, amelyet Farkas Edith (1877-1942) alapított. Farkas Edith eredetileg tanítónői végzettséget szerzett, és ifjú korától kezdve aktív tagja volt a katolikus közösségnek: 1906-ban már a Katolikus Nővédő Egyesületet vezette, 1908-ban pedig - Fischer Colbrie Ágost kassai és Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök támogatásával, gróf Pálffy Pál özvegyének szorgalmazására - megalapította a Missziótársulatot, amely az I. világháború alatt több kórházat vezetett és karitatív tevékenységet végzett. 1918-ban, tekintettel a rendkívüli politikai helyzetre, Farkas Edith engedélyezte tagjainak a politikai tevékenységet: a nővérek ekkor szervezték meg a Keresztény Női Tábort, így lett Slachta Margit 1920-ban az első magyar képviselőnő. Később, 1922-ben megindította a hajléktalanok menhelymisszióját, amely a harmincas években tovább bővült. A kötet egyrészt Farkas Edith, e rendkívüli asszony portréját és pályaívét skicceli fel, valamint összefoglalja a Missziótársulat történetét, kitérve annak történelmi hátterére, Prohászka Ottokár segítői szerepére, alapításának történetére, működésére és fejlődésére egészen 1949-es feloszlatásáig, majd az 1989-es újrakezdésig. Bemutatásra kerülnek a Missziótársulat általános főnöknői, nővérei, kiemelve Boér Judit szociális nővért és Kopasz Ilona Ira SM nővért. Az utolsó két részben kaptak helyet Farkas Edith a misszió kültagjaihoz, önkénteseihez szóló tanításai, és A hűség karizmája című írás. A színes és fekete-fehér fotókkal kísért kiadványt az ajánlott irodalom felsorolása zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"