Íróknak és újságíróknak a dolga, hogy a különös és felettébb tanulságos emberi sorsokról beszámoljanak, így segítve azt a nemes szándékot, hogy a földi élet letelte után is maradjon nyoma és szolgáljon okulásul és példaként sok-sok kiváló magyar embernek az élete. Olyan magyaroké is, akiket az úgynevezett közélet kevéssé ismer. Egy baráti találkozó alkalmával, amikor is három barátommal – mindegyik nemzetközi hírű matematikus, s már nem éppen mondható fiatalnak – a magyar történelemről, oktatásról elmélkedve, egyikük azt mondta, szívesen beszámolna életéről, arról az örökös ellenszélről, amelyben születése óta létezett. Az illetőt pedig Soltész Péternek hívják.