Vajon létezik olyan egyetemes bölcsesség, olyan „örök filozófia”, amely túlmutat korokon, kontinenseken, kultúrákon, vallási hagyományokon? – erre a kérdésre kereste a választ a nagy angol író először 1945-ben megjelent könyvében. Huxley abból indult ki, hogy az emberiség jelentős bölcseleti és vallási tradícióinak mélyén közös és időtlen érvényű gondolatok fedezhetők föl. E közös gyökerű gondolat nem más, mint ember és Isten kapcsolatának kérdése, ami egyben az isteni valóság megértése. Figyelme a zen buddhizmustól és a hinduizmustól a szúfi hagyományokig és a keresztény misztikáig terjedt, és ezek együttesében azt kutatta, mi az a mélyebb valóságtapasztalat, amely a különbségek ellenére összeköti őket.