A kötet szerzőjét, Samuel Hahnemann német orvost a homeopátia atyjaként tartja számon az orvostörténet, Organon című könyve a klasszikus homeopátia alapműve: ennek 1830-ban megjelent - egyetlen - magyar fordítását veheti kézbe most hasonmás kiadásban az olvasó. Írásából világosan kitűnik gyógymódjának a lényege, amely az európai orvostudomány hagyományos álláspontjával szemben (hogy ti. a betegségeket velük ellentétes hatású gyógyszerekkel kezelik) a "similia similibus curentur", vagyis a "hasonlót hasonlóval gyógyítani" állításban van. Olyan szereket használt ugyanis Hahnemann gyógyító munkája során, amelyek egészséges embereknél a betegséghez hasonló tüneteket okoztak, de olyan hígításban, amelyben az eredeti szer mivolta már ki sem mutatható. Talán éppen ez utóbbi "megmagyarázhatatlan" volta miatt szorult háttérbe ez a gyógyító eljárás a huszadik században - csak az elmúlt évtizedekben, az alternatív gyógymódok iránti érdeklődés megélénkülésével fordult a figyelem ismét a homeopátia felé. Holott a módszer a maga idejében nem számított az orvostudomány mostohagyermekének: az 1837-es rendelet engedélyt adott korlátlan haza gyakorlására, sőt, Gyöngyösön homeopata kórház is működött, később pedig, 1870-ben a homeopátia két egyetemi tanszéket és további kórházakat kapott. Hahnemann műve - amely egyaránt tartalmazza a hagyományos orvoslás kritikáját és a homeopátia mibenlétének a magyarázatát - a mai olvasó számára nem könnyű olvasmány: a fordítás a kor régies tudományos nyelvén íródott. Olvasás közben igencsak nehéz feladat (a szómagyarázat ellenére is) az olyan kifejezések maival való helyettesítése, mint a "hányganéjlás"m az "angoly verítékláz", a "léptápfoly", vagy a "kődcsömör". Éppen ezért a kötetnek inkább művelődés-, tudomány- és nyelvtörténeti jelentősége van, mintsem gyakorlati. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"