A Svédországban élő Lipcsey Emőke a párizsi Magyar Műhely neoavantgárd alkotói köréből indult. Ennek azért van jelentősége, mert az először 2009-ben megjelent Ördöghinta korántsem hagyományos formájú, lineáris cselekményvezetésű szépirodalmi mű, hanem történelmi, filozófiai, politikai, szociálpszichológiai problémák mozaikos szerkezetű, esszéstílusú, egyben belletrisztikus pertraktálása. A könyv gondolati íve végső soron az idő gondolata körül rajzolódik ki. Egyik alapkérdése, hogy a történelmi események évezredek óta vajon nem ugyanazok-e, csak épp a mozgatórugók és a szereplő személyek változnak.