A Népszava Pethő Tibor-emlékéremmel és Fejtő Ferenc-díjjal kitüntetett külpolitikai rovatvezetője legújabb könyvében arra keresi a választ, hogy Orbán Viktor áprilisi bukását követően miként redeződhet át az a nemzetközi jobboldali populista pártokat és szervezeteket magába foglaló politikai erőtér, melynek a magyar kormányfő volt az origója, megkerülhetetlen igazodási pontja. Rónay Tamás részletekbe menően, mégis olvasmányos stílusban mutatja be, miért volt annyira irigylésre méltó a francia, a spanyol vagy éppen a német jobboldali populisták számára a NER tizenhat éve, miért tekintettek Orbán Viktor rendszerére több alkalommal is szamárvezetőként. Az Európai Unióban már idejekorán megszólaltak azok a hangok, melyek az Orbán-rendszer visszásságaira figyelmeztettek, de a szövetség komolyabban az orosz-ukrán háború kitörése után kezdett Orbánnal és körével foglalkozni, melyhez a rendszer orosz orientáltsága nagyban hozzájárult, valamint az uniós döntéshozatal során a küllők között botot játszó politikája. Az orbáni populista know-how-t az unió országainak populistái készséggel sajátították el, miközben a magyar kormánytól tetemes adományokat is kaptak a liberálisok elleni harc támogatásaként. A szerző bemutatja, hogy miként próbált és próbál Orbánhoz hasonló politikát folytatni Marine Le Pen, Matteo Salvini, Alice Weidel, Janez Janša, Andrej Babiš, Robert Fico, a PiS, a Vox vagy éppen a Chega.