1514-ben készült el Werbőczy (vagy másik írásmóddal: Verbőczi) István szokásjogi gyűjteményével, a Hármaskönyvvel (Tripartitum opus juris consuetudinarii inclyti regni Hungariae). A közel tíz év alatt szerkesztett gyűjtemény összefoglalta a korabeli Magyarország jogi szabályait és szokásjogát, és egészen 1848-ig az első számú jogforrásnak számított. A Hármaskönyv érdekessége, hogy bár királyi rendelésre született, és azt 1514-ben elfogadta az országgyűlés, a Dózsa György-féle parasztfelkelés miatt hirtelen megváltozott a helyzet, a királyi jóváhagyást tartalmazó okmányra nem került pecsét és nem hirdették ki, így nem is emelkedett törvényerőre (a királyi tanácsban ülő bárók nem akarták a köznemeseket is bevonni a kormányzásba, ezért a törvénnyé emelését és bevezetését elszabotálták).