Tanulmánykötetében P. Szűcs Julianna a művészettörténész kritikai műhelyébe vezeti be olvasóit, akik miközben betekintést nyerhetnek a vizuális művészet sajátosságainak nyelvivé tételének rejtelmeibe, az egyes alkotói életpályákat, kiállításokat és fontosabb alkotásokat a – szerző által nagybetűsen használt – Történelem és Művészet párharcában is elhelyezhetik. Pontosabban: P. Szűcs Julianna azt vizsgálja, hogy mi történik a művészettel, hogyan viselkednek a művészek, amikor a történelem „nyeri meg” az aktuális játszmát, vagyis amikor a politikai rendszerek totalitárius fordulata radikálisan beszűkíti a művészi önkifejezés tereit, redukálja a formanyelvet, a kifejezésmódok és jelentések szabad áramlását. E küzdelem leírása a szerző klasszikus művészettörténetet meghaladó intencióját dicséri. A második részben e küzdelem másik lehetőségét tárja fel a szerző: ekkor ugyanis a történelem áll vesztésre, a szabadon dolgozó és virágzó művészet pedig nem csupán saját magát legitimálandó létezik, hanem a történelem (helyett és már nem mellett) maga alakítja a világról alkotott kollektív képet, meghatározva a jelen és a jövő, de még a múlt felfogását is. A tanulmánykötet a bevezetőt követően olyan jelentős életutakat mutat be problémaközpontú szemléletet alkalmazva, mint Munkácsy Mihály, Renoir vagy éppen Bernáth Aurél. Az elemzések egyrészt a kortársi környezetet és a műveket, másrészt azok változó befogadástörténetét vizsgálják az egyes múzeumi kiállítások fényében – ez kiváló komparatív lehetőséget teremt az egyes korszakok, politikai rendszerek művészet- és múltszemléletét feltárva.