Lírai finomságú prózával jelentkezett a József Attila-díjas író, költő és néprajzkutató, hogy a csángók, valamint az elbeszélő múltját is kontrasztba állítsa a jelennel, miközben a műfaji sokszínűség révén a különböző regiszterek és megszólalásmódok lehetőséget adnak arra, hogy a naplóírás, a szociográfia, az autofikció, illetve az irodalmi levél prózapoétikai jellemzőit is messzemenőkig kiaknázza. Iancu Laura könyvét három részre lehet tagolni: az első egy fiatal lány, a második a felnőtt nő naplója, visszaemlékezései, míg a harmadik részben a felnőtt nő szól valakihez, egy távoli címzetthez, akinek az élet mélyebb igazságairól, a népi tudás örökérvényű belátásairól, valamint az egyén és saját helyzetéről mond el többet.