Turnacker Katalin monográfiája az ökológiai kérdéseket állítja a középpontba, de azokat nem önmagukban, hanem a 20-21. századi dokumentumfilmek szűrőjén keresztül vizsgálja. Arra keresi a választ, hogy a társadalmat és egyént foglalkoztató kérdések, a természet pusztulásának egyre fenyegetőbb réme hogyan jelenik meg a filmekben, azok hogyan formálják a zöld attitűdöt, mennyiben járulnak és járulhatnak hozzá e problémák széles körben való megismertetéséhez, a diskurzusok élénkítéséhez, valamint – lévén önálló filmművészeti alkotásokról beszélünk – milyen műfaj és médium specifikus módszerekkel érik mindezt el, milyen eszközökkel hozzák létre azt a mikrokozmoszt, amit a műalkotás maga jelent, hogyan adnak a gomolygó valóságnak a néző számára is befogadható értelmet, hogyan illesztik a végtelen számú eseményt, ami most is éppen történik bolygónkon egy értelmezhető narratívába.