A nagy történetek újra és újra arra ingerlik az írókat és költőket, hogy mondják el azokat ismét, ám ne egy korábbi jelentős költő epigonjaként, hanem mondják el a történeteket sajátjaikként, tegyenek bele valamit saját lényükből, töltsék fel, alkossák újra a történeteket, melyek ettől függetlenül semmit sem fognak veszíteni eredeti formájukból. Homérosz eposzai az európai kultúra és civilizáció ősforrásai már 2800 év óta, belőlük táplálkoznak a következő korszakok, így nem véletlen, hogy a magyar irodalomban is rendre feltűnnek mint ihletadó mítoszok, gondoljunk csak Babitsra, Máraira, vagy legújabban Krasznahorkaira. Ballai László novelláskötetében, melyet akár regényként is olvashatunk Odüsszeusz tűnik fel ismét, hogy abban a pillanatban el is tűnjön, ám a folyamatosan vándorló hős egy bizonyos ponton ismét ismerős barátként tűnik fel a szövegtenger habjain.