Múlt és jövő egymásba áramlik Bernardo Atxaga könyvében, melyet éppúgy nevezhetünk regénynek, mint regényes módon összefűzött novellák sorának. Történetei egyszerre mutatnak Obaba mitikus települése, valamint egymás felé, bizonyítva, hogy nincs önálló, független elbeszélés, minden és mindenki kapcsolatban áll a másikkal. Időpillanatok nyúlnak a végtelenségig, majd a végtelen sűrűsödik egy ponttá, miközben életek bomlanak ki és tárulnak fel a játékos tollú, mágikus realista alapokat működtető szerző könyvében. A baszk irodalom nemzetközileg elismert szerzőjének regénye eredetileg 1988-ban jelent meg, magyarul a Typotex Kiadó gondozásában jelent meg Mester Yvonne fordításának köszönhetően. Szerteágazó történetei között Atxaga műfajilag felvonultatja mind a metafikcióra épülő posztmodern szövegirodalmat, mind az irodalmi és teológiai elméleti értekezés hagyományát a visszaemlékezések naplószerű hangulatát megidéző szöveg és az episztuláris irodalom mellett.