Kapusi Angéla, a klasszikus magyar irodalom kutatója már 2013 óta publikált cikkeket Henszlmann Imre művészet- és irodalomelméleti, valamint drámakritikusi tevékenységéről. Az 1813 és 1888 között élt sokoldalú Henszlmannt a hazai kultúratudomány elsősorban művészettörténészként és a magyarországi műemlékvédelem megteremtőjeként tartja számot. Kevésbé ismert azonban irodalomelméleti és drámakritikai tevékenysége. Holott életműve valójában két fő részre bontható: irodalomelméleti és irodalomkritikusi tevékenysége nem marad alatta jelentőségben a kutatás által már alaposan feltárt művészetelméleti és -gyakorlati törekvéseinek. Az „Ő hangoztatta először az újabb magyar kritika jelszavait” című monográfia célja bemutatni ezt az eddig elhanyagolt oldalát ennek az izgalmas személyiségnek, valamint elhelyezni és értékelni irodalom- és drámaelméleti és -kritikusi munkásságát a korabeli irodalomtörténeti-esztétikai kontextusban. Ehhez a szerző először Henszlmann Imre tudományos életútját mutatja be, melyet egy kutatástörténeti áttekintés követ. A kötet törzsét Henszlmann értekezéseinek elemzései adják, melyek egy igen konkrét időintervallumban született szövegkorpuszra irányulnak. E korpusz kezdő- és végpontját egy-egy mű jelöli ki, ezek egyfajta ciklust is zárnak közre Henszlmann életművén belül.