A negyedik század első éveibe repíti vissza a történelmi regények rajongóit a neves archeológus, aki élénk mesélőkedvvel és a részletek iránti fogékonysággal, illetve az ismert és kevésbé ismert történelmi szereplők lélektanilag hitelesnek gondolt ábrázolásával egy, a zsáner minden kritériumának messzemenőkig eleget tevő könyvvel lép az olvasók elé. Nagy Mihály neve tudományos munkássága mellett a Seuso-kincs révén vált országosan ismertté, ugyanis ő fedezte fel, hogy a patinás brit aukciósház, a Shotesby's által 1990-ben árverésre bocsátott tételek között az egyik darab, egy többrészes ezüstkincs egyezik a hazánkban megtalált, de később elveszett kinccsel. A szerző regénye ezt a kort, a Seuso-kincs keletkezésének időszakát dolgozta fel. A forrongó negyedik század ugyanis a Birodalom életében is változást hozott: a tét a római közigazgatás fennmaradása volt, mivel a Diocletianus által bevezettet tetrarchia intézménye, bár modellként talán működhetett volna, a valóságban újabb polgárháborúba sodorta a már így is ezer sebből vérző birodalmat. Az egymással marakodó augustusok és caesarok közül végül I. Constantinus (Konstantin) került ki győztesen, aki haláláig (337) képes volt egy kézben tartani a hatalmat.